A féltékenység az egyik olyan probléma, ami
könnyen tönkreteheti párkapcsolatunkat. Egy szerelmi kapcsolatban teljesen
természetes a másik iránti aggódás, a másik féltése, de ez nem lehet egyenlő a beteges féltékenységgel, számonkéréssel.
Aki féltékeny, attól fél, hogy elveszítheti a számára fontos kapcsolatot. Ezt az érzést azonban csak értékes kapcsolat válthatja ki. Egy kapcsolat értékes lehet érzelmileg (szeretem a másikat), gazdaságilag (szeretem, hogy anyagi jólétet biztosít számomra) vagy társadalmilag (jó iskolába járathatja a gyereket, jók az összeköttetései, elismert a partner).
Abnormálisnak akkor tekinthető a féltékenység, ha nem fenyeget valódi veszély, vagy ha a reagálás eltúlzott vagy erőszakos.
Mik
a túlzott féltékenység jelei?
- A
féltékeny ember kizárólag magának akarja a másik figyelmét. Sokszor még a közös
gyermekre fordított időre is irigy.
- Úgy bánik a másik emberrel, mintha a tulajdona
volna. Általában nem tartja tiszteletben a másik személyiségét, intim zónáját
sem.
- A féltékeny állandóan számon kéri társát: "Hol voltál? Kivel voltál? Miért nem vetted
fel a telefont, mikor hívtalak?"
- Ha a párja részletesen beszámol a napjáról,
akkor viszont nem hisz neki, gyanúsítgatja, hazugsággal vádolja. Képes
nyomozást indítani egy téves hívás miatt is.
- A múltban történteket felhasználja partnere
ellen. "Ha az előző barátodat megcsaltad,
akkor engem is biztosan meg fogsz!"
- A férfiak beleszólnak párjuk öltözködésébe,
általában túl kihívónak tartják azt. Legszívesebben zsákot húznának kedvesükre
vagy csadort adnának rá.
- A féltékeny fél társa minden idejét beosztja,
ellenőrzi: megmondja, mikorra kell hazaérnie, csak együtt mehetnek bevásárolni,
stb.
- A féltékeny ember minden azonos neműben
vetélytársat lát: mindenki az ő szerelmével akar kikezdeni. Mindenkiről
feltételezi, hogy többet akar társától...
- A
féltékenységet agresszió (verbális és fizikai) is kísérheti, és végső esetben
gyilkossághoz is vezethet.
Mikor
és miért alakul ki a féltékenység?
A féltékenység teljesen normális, velünk született viselkedés az
evolúciós pszichológia szerint, ugyanis szorosabbá teszi a kapcsolatot, védi
azt a betolakodóktól.
A rendszerelméleti megközelítés szerint a féltékenység a kapcsolat dinamizmusából ered. Ha a felek változtatnak a viselkedésükön, csökkeni fog a féltékenység is.
A kognitív/behaviorista irányzat a féltékenységet tanult reagálásnak tartja. Mivel tanult viselkedés, azt is meg lehet tanulni, hogy ne csináljuk.
A szociálpszichológusok szerint a féltékenység a kulturális erők hatására alakul ki.
Freud szerint is van normális és beteges
féltékenység. Normális a féltékenység akkor, ha valaki tényleg veszélyezteti a
kapcsolatot. Beteges azonban, ha nincs tényleges kiváltó helyzet, alaptalan a
vádaskodás, a féltékeny fél rávetíti félelmeit a másik normális viselkedésére.
A patológiás féltékenység okai általában a
gyerekkorra vezethetők vissza. Magyarázatát kereshetjük az anya-gyerek
kapcsolatban, a szeretetlenségben, feldolgozatlan testvérféltékenységben, megoldatlan traumákban. De ok
lehet az apa részéről mutatott leértékelő viselkedés, az elhanyagolás is.
A
féltékeny embereknek általában alacsony az önbecsülésük, önértékelésük,
önbizalmuk. Azt érzik, hogy ők nem elég jók, nem elég szerethetők. (Más elméletek szerint pont fordított a helyzet, a féltékenység hatására lesz alacsony az önértékelés.)
Átélhettek
valamilyen veszteséget vagy korábbi hűtlenséget is.
Az is lehet, hogy
egyszerűen családi mintát követnek: ezt a viselkedést látták a szüleiktől is
vagy erősen versengő családban nőttek fel.
A betegesen féltékeny ember nem
győzhető meg, hiszen féltékenysége független a külső tényezőktől, belsőleg,
öngerjesztő módon alakul ki nála az érzés.