Kosár
0
0 Ft
Amikor elhagy, akit igazán szeretsz
2017.08.26
Én majdnem belehaltam, de a szó legszorosabb értelmében. A kapcsolatunk úgy indult, mint a mesében, giccsesebb volt, mint egy hollywoodi szuperfilm. Valentin napon vallott szerelmet. Teljesen megszédített, amikor azt mondta, hogy egész életében csak engem szeretett. Elhagytam érte a férjem, még Ausztráliába is hajlandó lettem volna vele költözni.
De a nagy szerelem alig másfél évig tartott. Egyszer csak elmaradoztak a találkozások, ritkultak a hívások. Semmit nem értettem: esküvőt terveztünk, én vagyok élete szerelme, akkor most mi van? Magyarázatot persze nem kaptam. Teljesen összeomlottam. Úgy éreztem, a jövőmet vette el tőlem. Éjszakákon át sírtam, rászoktam a nyugtatóra, altatóra. Fizikai fájdalmat éreztem, szabályosan rosszul lettem, ha olyan helyre kellett mennem, ahol együtt is voltunk, ahova szép emlékeim kötődtek. Ha csak szóba került a neve, azonnal elsírtam magam. Azt a számot, amit neki állítottam be csengőhangként, azóta sem bírom végighallgatni.
Aztán úgy gondoltam, kutyaharapást szőrével, és belevetettem magam a randizásba. Persze senki sem volt elég jó, hiszen senki sem Ő volt. Szilveszterig még kitartottam, hiszen azt ígérte, addig magyarázatot ad arra, miért hagyott el. De elütötte az óra az éjfélt, és nem jelentkezett. Ekkor adtam fel végleg. Már nem akartam élni. Beszedtem az összes nyugtatómat, de hiába, még öngyilkos se tudtam lenni, csak aludtam egy nagyot.
Azt szokták mondani, hogy a rákos megbetegedések hátterében gyakran kimutatható valamilyen lelki trauma. Hát, én is "gyártottam" magamnak egy daganatot. Senkinek nem kívánom azt, mikor teljesen egyedül kell szembenézni a rák fenyegetésével, a műtéttel. Szerencsére megúsztam, ma már csak egy húszcentis heg emlékeztet a kínjaimra. De a műtét után ismét teljesen padlóra kerültem: se szerelem, se egészség, se pénz, se család. Tudtam, hogy innen már egyedül nem tudok felállni. Pszichológushoz fordultam segítségért. Nagyjából fél éves terápia kellett hozzá, hogy végre elkezdjem összeszedni magam.
Ma már nyugodtan tudok beszélni a történtekről, tudom értékelni azt, amit tőle kaptam, sőt néha pár szót is váltunk egymással. Két évvel az események után azzal magyarázta a történteket, hogy megijedt. Jó, nem? Az ijedtsége nekem majdnem az életembe került..."
Fizikai fájdalommal jár, ha elhagy, akit szeretsz
Bianka történetéből is látszik, hogy milyen fájdalmat okozhat a szerelmed elvesztése. Amikor szerelmes leszel, szervezetedben megemelkedik a dopamin és az oxitocin szintje. Szó szerint elvakít a szerelem, nem látod meg kedvesed hibáit. Senki más nem érdekel, nem számít, csak ő. Olyan vagy, mint egy kábítószerfüggő, csak neked a szerelmed a kábítószer. Amikor szakításra kerül a sor, akkor viszont csökken a dopamin és az oxitocin szintje, nem kapod meg az "adagodat".
Az agyadban olyan folyamatok indulnak be, amikor elveszíted szerelmedet, mintha a létfenntartáshoz szükséges evéstől és ivástól fosztanának meg. A drogfüggéshez is hasonló a helyzet: minél kevesebbet kapsz a szerből (jelen esetben szerelmedből), annál inkább kívánod. Sóvárogsz utána, újra vele akarsz lenni. Érzéseid az elvonási tünetekhez hasonlóak.
Tested minden részében megjelennek az elhagyás miatti fájdalom tünetei:
- Agyad ugyanazt a gyászt éli át, mint mikor valóban meghal egy szeretted: tagadás, bánat, önvád és a tehetetlenség érzése jelenik meg.
- Szemeid bedagadnak, puffadtnak tűnnek.
- Mellkasi fájdalmat érzel: az elvesztett szerelem valóban olyan érzést kelt, mintha kilyukadt volna a mellkasod - a szeretett személy űrt hagy maga után.
- Stresszhormonok, kortizol és adrenalin szabadulnak fel. Ezek káros hatással vannak egész testedre. A bőrödön ekcéma, pikkelysömör, pattanások jelenhetnek meg.
- Izmaidban görcsöt érezhetsz, lábad feszül, így sokkal nehezebbé válik a lépcsőzés és a gyaloglás.
- Nőhet a testsúlyod (bánatevés), emésztési problémáid lehetnek. Szervezeted ilyenkor fokozottan igényli a cukrot és a zsíros ételeket.
El kell gyászolnod a kapcsolatot
Dr. Ethan Kross, a Michigan Egyetem kutatója és munkatársai funkcionális MRI vizsgálatokkal igazolták, hogy szakításkor az agy fájdalomért felelős területei is működésbe lépnek, anélkül, hogy bármiféle fizikai behatás érte volna a testedet. Ugyanazok a területek aktiválódnak (másodlagos szomatoszenzoros cortex és a hátsó posterior insula), mint amikor megégeted magad mondjuk egy forró vasalóval. Úgy tűnik, az agy nem tud különbséget tenni a fizikai és az érzelmi fájdalom között.
Azt szoktuk mondani, hogy a szerelmi bánattól összetört a szíved. Az összetört szív szindróma (stressz cardiomyopathia) valóban létező betegség: a szív nagy stressz hatására megduzzad, elgyengül, ami halálos is lehet. Ugyanazokat a tüneteket érezheted magadon, mint szívroham esetén: légzési nehézséget, mellkasi fájdalmat és vérnyomásesést.
A szíved tényleg összetörhet a fájdalomtól
A szakítás után szorongást és depressziót élsz át. Ez tudat alatt gyermekkori félelmeidet hozza elő, amikor édesanyád szeretetének elvesztésétől féltél. Az elhagyott személy úgy gondolja, hogy többé már senki sem fogja szeretni. Különösen súlyosan jelentkezik ez az érzés a bizonytalanul kötődő személyeknél. (A kötődési típusokról itt olvashatsz bővebben: Anyád tehet róla! )
Kényszeresen viselkedsz: folyton a kedveseden agyalsz, azon, hogy miért hagyott el, mit kellett volna másképpen csinálnod. Hívogatod, írsz neki, vissza akarod szerezni.
Mit tehetsz, hogy a fizikai tünetek ellenére könnyebben viseld el a szakítást?
- Idézd fel a szakítás valós okait, így csökkentheted a depressziót!
- Ha valamilyen kellemes emlék jut eszedbe a kapcsolatotokból, azonnal idézz fel valamit, ami rossz volt!
- Egy terapeutával való beszélgetés segíthet a negatív érzelmek csökkentésében.
- Keresd a társaságot! A barátok sokat segíthetnek azzal, hogy például elterelik a figyelmedet.
- És végül: közhely ugyan, de igaz - az idő mindent megold. Az idő múlásával egyre könnyebb lesz.
Forrás:
https://edition.cnn.com/2011/HEALTH/03/28/burn.heartbreak.same.to.brain/
