Értsünk szót a párkapcsolatban is
El szoktad mondani a párodnak, hogy mit érzel? Tudsz beszélni az érzelmeidről és megérted másokét? Még ha azt gondolod, hogy jó is vagy ebben, sokkal kevesebbet kommunikálsz érzelmekről, mint gondolnád - hangzott el dr. Skita Erika "kommunikációs hídépítő" pénteki debreceni előadásán. Erika szerint csupán öt olyan érzelmünk van, amiről gyakrabban beszélünk. Amikor úgy kezded a mondatodat: "Úgy érzem, hogy...", biztos, hogy nem az érzéseiddel fogod folytatni a kifejtést, hanem egy cselekvéssel vagy gondolattal. "Úgy érzem, hogy kicsit elhanyagoltalak." - ez például cselekedet. "Úgy érzem, hogy már nem szeretsz." - ez pedig egy gondolat. Az érzelmeid gondolatokat váltanak ki, majd ezek valamilyen cselekvéshez vezetnek. Utóbbi kettőről könnyedén beszélsz, de az érzelmeiddel gyakran magad sem vagy tisztában, nemhogy ki is tudnád mondani őket. Ez azonban hatalmas terhet jelenthet a párkapcsolatban: társad nem gondolatolvasó, nem tudja kitalálni az érzéseidet.
Dr. Skita Erika férjével, Turáni Szabolccsal az Értsünk szót alapítója. 2010 óta vezetnek tréningeket szülőknek, tanároknak, adnak tanácsokat pároknak. Az együttműködésen és a kölcsönös tiszteleten alapuló kommunikáció elsajátításában segítik a hozzájuk fordulókat, az érzelmi intelligencia fontosságát hangsúlyozzák a kapcsolatokban. (Korábban már olvashattál párkapcsolati kártyáikról oldalamon.) Erika 2018. május 25-én tartott előadást Debrecenben, a Bijó Központban, ennek néhány gondolatát, tanulságát szeretném megosztani veled. A beszélgetés alapvetően nem párkapcsolati témájú volt, de a legtöbb elv ugyanúgy érvényes a társaddal való kommunikációban, mint a gyermekeddel folytatottban.
Előfordult már veled, hogy a legjobb szándékkal mondott szavaidat kedvesed félreértette, bántásnak értelmezte?
Gyakran megtörténik, hogy a másik ember nem azt hallja, amit mondunk. Ennek több oka is lehet. Nem elég elvben tudni, hogy hogyan kell jól kommunikálni, figyelembe kell venni az adott helyzetet és a társad személyét is. Már az is félreértésekhez vezet, ha egyikőtök racionális, míg a másik érzelmi beállítottságú. Másként fogjátok értelmezni a helyzetet, más válik fontossá belőle, mások a tapasztalataitok.
Ha szembekerülsz egy problémával, párod elmondja az érzelmeit, nagyon sokféle hibát követhetsz el azzal, ahogy reagálsz. Ezt Erika egy játékkal szemléltette. Felvázolt egy szituációt (Számos akadály miatt lekésed a barátoddal megbeszélt, régen várt találkozót. Barátod nagyon megharagszik, jól letámad, majd otthagy. Ezután találkozol egy másik ismerősöddel, akinek elmeséled, mi történt veled.) Megelevenítettük a "vigasztaló" fél részéről érkező lehetséges válaszokat. A legtöbb reakció azonban a helyzet rossz megoldása volt.
Milyen hibákat követhetünk el a társunkkal való kommunikációban?
- Az érzelmek elbagatellizálása
"Nem olyan nagy dolog ez, nem kell így felfújni! Mással is megesett már."
Mindenkinek joga van az érzéseihez, nem kérdőjelezhetjük meg azokat. Ezzel azt jelzed társadnak, hogy nem fogadod el igazán.
- A probléma gyökerének keresése
"Miért nem magyaráztad el neki, hogy miért késtél el? Miért nem indultál el időben? Miért vagy ilyen haragos?"
Amikor a másik szomorú, csalódott vagy sértett és szeretnéd ennek az okát megtudni, gyakran teszel fel "miért"-tel kezdődő kérdéseket. Ezzel az a baj, hogy ilyenkor gyakran nem is az igazi magyarázatra vagy kíváncsi, hanem valami olyasmit akarsz hallani, ami számodra megmenti, érthetővé teszi a helyzetet. Ezek a kérdések védekezésre, az érzelmek tagadására késztethetik társadat, szorongást vagy megfelelési kényszert érezhet.
A kérdésözönre lehet, hogy egyáltalán nem kapsz választ vagy bocsánatot kér a házastársad. Ez a bocsánatkérés azonban többnyire nem őszinte, csak azt a célt szolgálja, hogy kimenekülhessen a helyzetből.
Az is megtörténhet, hogy olyan szituációt akarsz megmagyaráztatni, amit nem lehet, vagy nem tud megmagyarázni a másik. Amíg maga sem tisztázta az érzéseit, hogy tudna neked választ adni? Lehet, hogy meg sem fordult a fejében, hogy másképp is elsülhet a dolog, mint ahogy akarta. Ilyenkor jó válasz lehet az: "Abban a pillanatban jó ötletnek tűnt."
- Megoldási javaslat
"Azt kellett volna csinálnod, hogy..."
Ezzel a másik alkalmatlanságát fejezed ki, azt, hogy képtelennek tartod a helyzet megoldására, nem bízol benne.
Soha ne te akard megmondani a tutit. A megoldásnak többféle útja is lehet. Nem biztos, hogy párodnak az a megfelelő, ami neked vagy szerinted jó.
Ha megoldasz mindent a másik helyett, akkor őt kirekeszted, egy idő után már nem is fogja keresni a problémák megoldását, hanem rád hagyja azt.
- Negatív minősítés, ítélkezés
"Ne légy már ilyen érzékeny! Mindig ezt csinálod, ha..."
Ebben az esetben a saját értelmezésedet használod a másikkal kapcsolatban, egy címkét akasztasz rá és ennek megfelelően fogsz vele viselkedni. Az ítélkezés során tulajdonképpen hibáztatsz, ez pedig védekezésre kényszeríti társadat. A megjelenő érzés a düh.
- Kioktatás
"Nézzük a tényeket...", "Az igazság az, hogy..."
Nyugodt, hűvös szakszerű stílusban adod partnered tudtára, hogy mit rontott el, hogyan kellett volna másképp csinálnia. Úgy csinálsz, mintha te sosem követnél el hibákat.
Szintén kisebbrendűségi vagy alkalmatlansági érzést kelthetsz társadban.
A megoldás az empátia
A másik meghallgatása, helyzetének, érzelmeinek átélése segít a legjobban a kommunikációban. Nem kell helyette megoldanod a helyzetet, csupán hagynod kell, hogy elmondja érzéseit. Biztosítanod kell a teljes elfogadásodról, arról, hogy neked fontosak az érzelmei.
Fontos, hogy ha mindketten benne vagytok a konfliktushelyzetben, akkor nem igazán leszel képes empatikusan viselkedni. Addig, amíg neked "bajod van", nem igazán tudsz figyelni a másikra, nem érdekel, hogy ő mit érez.
Szintén nem kedvez az empátiának, ha közben mást csinálsz, másra is figyelned kell. Ebben az esetben biztosítsd társadat arról, hogy látod, hogy fontos dologról van szó, szeretnél teljesen rá figyelni, de most nem alkalmas a helyzet. Biztosítsd arról is, hogy minél hamarabb alkalmat kerítesz arra, hogy teljesen odafigyelve meghallgasd. Amikor végre odafigyelsz rá, tedd félre feltételezéseidet a másik szándékáról, ne ítélkezz és adj visszajelzést arról, hogy érted a mondanivalóját.
Már megint a szüleid tehetnek róla?
Sokszor azért kezelsz bizonyos szituációkat rosszul, mert rossz mintát sajátítottál el a szüleidtől, vagy mert egyáltalán nincs az adott helyzet megoldására mintád, nem vagy rá felkészülve.
Viselkedési, problémamegoldási mintáidat gyerekkorodban szüleidtől tanultad meg. A rossz mintákat nagyon nehéz megváltoztatni, nem megy egyik pillanatról a másikra. Szükség van egy jó mintára, ami helyettesítheti a rosszat. Ehhez az első lépés azonban az, hogy egyáltalán tudatosuljon benned, hogy valamit rosszul csinálsz.
Azért is nehéz ezektől a rossz mintáktól megszabadulni, mert ezeket már ismered. Az ismerős dolgok mindig biztonságosabbnak tűnnek, mint az ismeretlenek, még akkor is, ha rosszak. Az ismeretlentől mindenki fél. Ilyen például az a helyzet, mikor valaki nem lép ki a bántalmazó kapcsolatából. Ha gyerekkorában is azt látta, hogy az édesapja időnként jól megveri az édesanyját, akkor ez a viselkedés ismerős és megszokott, ezért biztonságos, természetes lesz számára. Nem tudja, hogy hogyan lehetne ezt másképp csinálni, ezért nem is próbál meg változtatni.
Ha egy új helyzettel találkozol, amire nem vagy felkészülve, nincs rá mintád, akkor vagy teljesen lemerevedsz, vagy megpróbálsz valami használható mintát keresni. Ilyen lehet a kiabálás: ez biztos, ismert, már kipróbált reakció. Az a baj vele, hogy rögzülni fog, akkor is, ha nem jó megoldás, és máskor is ez a viselkedés fog kiváltódni, ha ismétlődik a helyzet.
A jó hír az, hogy a sikeres kommunikáció tanulható. További ötleteket találhatsz az Értsünk szót honlapján. Ha gyakorlatban szeretnéd kipróbálni magad, a "Beszélj úgy, hogy érdekelje" szülői tréning hamarosan Debrecenben is elérhető lesz a Boldogságra születtünk és az Énértem tréningek szervezésében, Verbáné Szegedi Erika és Szathmáriné Csőke Krisztina vezetésével. Szeptemberben várható a hétvégi kétnapos, októberben pedig a hétközbeni 8x2,5 órás tréning.
Lindák Linda