A férfi-női szerepek óriási változáson mentek át az elmúlt
évtizedekben. Korábban azt várták a férfitól, hogy dolgozzon, tartsa el a
családját, teremtse meg a biztonságot, a nőtől pedig, hogy főzzön, mosson,
takarítson, nevelje a gyerekeket. A házasságok férfiközpontúak voltak: a nő
felvette férje nevét, mintegy csatolt része, ...né lett. A férj volt az erős,
okos, határozott, ő irányított, övé volt mindenben a döntő szó. A nők Kepes
szerint két játszmát játszottak/játszanak az ilyen házasságokban. Az egyik: a "Gyengébb
vagyok, butább vagyok, védj meg és tarts el!" a másik, "Ha jó leszel, kapsz
szexet!". A gyengébb és butább nők ilyenkor önmagukat adják, az okosaknak
viszont van annyi eszük, hogy vagy erősebb férfit választanak, és akkor ismét
igaz a felállás, vagy eljátsszák, hogy a másik az erősebb, hogy ne derüljön ki
az igazság, mert akkor megbillen a kapcsolati egyensúly.
Azonban idővel a nők helyzete megváltozott, hiszen nemcsak
jó feleségként és anyaként kell helytállniuk, hanem dolgozó nőként
talpraesettnek, kitartónak, sikeresnek is kell lenniük. Sokan úgy érzik, ez a
nőiesség rovására megy, a mai nők túl céltudatosak, kemények.
A nemi szerepek változásával a férfiaktól is egyre inkább
elvárjuk, hogy vegyenek részt a gyerek nevelésében, a háztartási munkákban. Kepes
András is elmondta magáról, hogy míg egyetemistaként és pályája kezdetén
okosnak, kreatívnak, jó vezetőnek, magabiztosnak kellett lennie, addig apaként
megértőnek, segítőkésznek, háziasnak, lágyszívűnek is. Még arra is sor került,
hogy ő menjen el a fia óvodai anyák napi ünnepségére felesége helyett.
Ugyanakkor a nők egy része az ilyen anyalelkű férfiakat
túlságosan lágynak, unalmasnak, férfiatlannak gondolja. Igazán férfiasnak a
"favágó-típusú", tetkós, izmos, marcona pasikat tartják, rájuk vágynak a nők -
meséli Kepes. Másoknak meg a metroszexuális férfiak tetszenek. (A nemi szerepekről olvashatsz itt is: Már nem a középkorban élünk! – ismét a nemi szerepekről)
A férfiak és a nők is elbizonytalanodtak szerepeikben és ez
rengeteg konfliktust szül. Magyarországon azért különösen nehéz a helyzet, mert
sokkal gyorsabban és politikai parancsra mentek végbe a változások.
Nyugat- Európában a nők munkába állása lassan, fokozatosan
történt, a társadalomnak volt ideje hozzászokni a változásokhoz. Ma már
természetes, hogy a házimunkán a férfi és a nő megosztozik.
Nálunk az 50-es években kezdtek a nők tömegesek dolgozni.
Kelet- és Közép-Európában annak ellenére, hogy az anya és az apa is dolgozik,
még mindig elsősorban a nő feladatának tartják a családdal és az otthonnal
kapcsolatos tevékenységeket. Szerencsére a fiatalok körében ez egyre inkább
változik, természetessé válik a családi munkamegosztás és megjelentek a
családbarát munkahelyek is.
Erre saját példát is tudok hozni: az én férjem is gyesre
ment fiunk kétéves korától helyettem, mivel anyagilag így jártunk jobban: ő még
egyetemre járt, én viszont már végeztem és dolgozni tudtam. Ez semmilyen
törést, problémát nem okozott a család életében.
Három házassággal, hat gyerekkel és négy unokával azt
hiszem, Kepes András megtapasztalhatta, hogy hogyan működnek a nők és a férfiak.
Világkép című könyvében (Kepes András: Világkép, Libri kiadó, Budapest, 2016) minderről és más kultúrák szokásairól is olvashatunk és
tanulhatunk. Jó szórakozást hozzá!