Hogyan lehet sikeres két olyan ember házassága, akik egyáltalán nem
ismerik, nem szeretik egymást? Ezekben a kapcsolatokban a sorrend felcserélődik.
Először az esküvő és aztán következik az ismerkedés. Ezek a párok inkább
barátokként kezdik kapcsolatukat. Fokozatosan ismerik meg egymást, alakítják ki
közös szokásaikat, céljaikat. Idővel gyakran a szerelem érzése is megjelenik.
Persze már Indiában is megjelentek a nyugati házasodási szokások. Azok,
akik viszont még mindig az elrendezett házasságot választják, azzal magyarázzák
döntésüket, hogy a szüleik ismerik őket a legjobban, ezért természetes, hogy a
legjobb párt fogják kiválasztani számukra. Úgy gondolják, a szerelem mulandó,
ezért arra nem lehet egy élethosszig tartó kapcsolatot alapozni.
A nyugati kultúrától azonban teljesen idegen ez a szokás. Ma már a
házasságok nagy része szerelmi házasság. Azt is tudjuk azonban, hogy
ezeknek a kapcsolatoknak a fele válással végződik. Tehát a szerelem önmagában nem
garancia a boldog párkapcsolatra.
A nyugati világban elsősorban külső tulajdonságok és pszichés jellemzők
alapján választunk társat. A nők fontosnak tartják a kedvességet, a
humorérzéket, az iskolázottságot, a jó állást. A férfiak számára a szépség, a
vonzerő, háziasság a lényeges.
Hogyan válasszunk akkor párt? Mikor van esélyünk a boldog házasságra?
A kulcs véleményem szerint nem az, hogy
elrendezett vagy szerelmi házasságról van-e szó. Sokkal inkább az a fontos,
hogy megbeszélitek-e egymással a házassággal kapcsolatos terveiteket,
elképzeléseiteket, a kapcsolatotok működtetésének módját. Fontos a nagyjából
hasonló iskolázottság és értékrend. Ki kell alakítani a problémamegoldás
mindkettőtök számára elfogadható módját is. A sikeres párkapcsolat döntés
kérdése: kiválasztottam a páromat és mindent megteszek azért, hogy működjön
vele a kapcsolatom - ez az igazi elköteleződés.