Kapcsolatfüggő vagy?

Nem mindegy, hogy azért vagy a társaddal, mert nem tudsz nélküle élni, vagy mert vele akarsz élni. Ha mindent megbocsátasz a másiknak azért, hogy melletted maradjon, ha minden tettedet a párodtól teszed függővé, ha egész életedet alárendeled a párkapcsolatodnak, akkor nagy valószínűséggel kapcsolatfüggő vagy. De mi is a kapcsolatfüggőség?

A társfüggőség, kapcsolatfüggőség olyan viselkedési minták halmaza, amelyek befolyásolják kapcsolataidat. 

A kapcsolatfüggőség jelei:

• Félsz a magánytól, az egyedül maradástól, ezért szinte csüngsz a partnereden, megfojtod a szereteteddel.
• A valódi intimitást azonban nem tudod megélni.
• A kapcsolatod köré építed az életedet, mindent (akár bűnöket is) hajlandó vagy megtenni érte.
• Igyekszel a másiknak mindenben megfelelni, hogy eszébe se jusson kilépni a kapcsolatból, ezért egy olyan életre rendezkedsz be, melynek célja a másik boldoggá tétele.
• Úgy érzed, egyedül nem tudod megoldani a hétköznapok gondjait, segítségre, támogatásra van szükséged.
• Társadat idealizálod, imádattal nézel rá, magadat viszont nem tartod elég jónak.
• Kifelé igyekszel a tökéletes család képét mutatni.
• Mivel saját magadat alulértékeled, önbizalomhiányban szenvedsz, vágyaidat, igényeidet háttérbe szorítod, érzelmeidet nem mered nyíltan kifejezni.
• Úgy gondolod, társad jobban tudja, hogy mire van szükséged.
• Nem veszed, vagy nem akarod észrevenni, sőt tagadod a párkapcsolatodban lévő problémákat (agresszió, alkoholizmus).
  
• A haragodat elnyomod, mert félsz, hogyha kimutatod az érzelmeidet, akkor elhagynak.
• Alkohol, étel, munka vagy szex segítségével tereled el a figyelmedet a valós érzéseidről.
• Mindent és mindenkit kontrollálni akarsz: tudod, hogy a párodnak mi lenne jó és ezt mindenáron meg is akarod valósítani.
• Állandóan a másik problémáin jár az agyad, segíteni akarsz, tanácsokat adsz. (Ez gyakran már a párválasztást is befolyásolja: olyan társat választasz, aki segítségre, támogatásra szorul, pl. függőt.)
• Kiborulsz, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretted volna.
• Saját magad vádolod olyan dolgokért, amikről nem tehetsz.
• Gyakran érzed magad áldozatnak: "Én mindent megteszek érted, de te ezt nem becsülöd...", a nehézségekért társadat okolod. A muszáj és a kell irányítja a viselkedésedet.
• Játszmázol, manipulálod párodat. "Ha szeretsz, akkor..."
• Nem tudsz egyedül lenni, ezért inkább állandóan tevékenységekbe menekülsz, mindig csinálsz valamit.
• Párodtól elvárod, hogy minden idejét veled töltse.
• Féltékeny vagy, ezért akár elektronikus pórázon is tartod társadat: mindig tudod, mikor kell telefonálni vagy sms-t küldeni. Szerinted a féltékenység az igazi szeretet ismérve.  ( A féltékenységről itt olvashatsz még)
• Számodra a dolgok jók vagy rosszak, feketék vagy fehérek.
• Nem húzod meg a saját határaidat. Sokáig tűrsz, aztán egyszer csak kirobbansz.
• Az elutasítást és a kritikát nehezen viseled, ha úgy érzed nem szeretnek, azonnal világvége hangulatod lesz és depresszióba esel. 
• Könnyen becsapható vagy.

A kapcsolatfüggőség megoldása:

A társfüggőség inkább nőkre jellemző probléma. A függőség kialakulására többféle magyarázat létezik.

Mivel eleinte alkoholisták családjában figyelték meg a társfüggőséget, azt gondolták, hogy ez a két probléma együtt jár.

Más elképzelés szerint a kapcsolatfüggés gyerekkorra vezethető vissza. Ha a gyerek túlzott szeretetet kapott, erősen kontrollálták, akkor önállótlanná vált. Így olyan társat keres, aki mellett biztonságban lehet, aki gondoskodik róla. 
A másik véglet is igaz, elhanyagoló, hideg, távolságtartó szülők esetén a gyermek szeretethiányt él meg, amit felnőve társától igyekszik megkapni. 

A harmadik magyarázat szerint a társfüggés gyerekkori trauma következménye. A trauma szó hallatán nem kell azonnal nagy dolgokra gondolni. Jó szándékú szülők is követhetnek el hibákat, nem mindig tudják megfelelően kielégíteni a kicsi igényeit. Traumát okozhat a szülőtől való túl hosszú távollét, az anya depressziója, a baba betegsége is.

Minden kapcsolat, így az anya-gyerek kapcsolat is 4 fejlődési szakaszon megy át. Ezek a szimbiózis, az eltávolodás, az önállóság és a szabad együttműködés. A csecsemő első félévében alakul ki a kötődése édesanyjához vagy gondozójához. Ekkor teljes szimbiózisban él anyukájával. Ha nem megfelelően elégítik ki a baba igényeit (szoptatás, pelenkázás, szeretgetés), akkor nem tud biztonságosan kötődni. (A kötődési stílusokról itt olvashatsz bővebben: Anyád tehet róla! ) Amelyik gyerek nem kötődik biztonságosan, az leválni sem tud a szüleiről, nem tud kialakulni a teljes önállósága. Felnőttként, párkapcsolatában pedig a biztonságos kötődés iránti igényét akarja beteljesíteni.

Az is problémát okozhat, ha a családban felcserélődnek a szülő-gyerek szerepek. Ilyenkor nem a felnőtt gondosodik a gyerekről, hanem fordítva történik. Őket nevezzük parentifikált gyerekeknek. Ilyenkor a szülő igényei elégülnek ki, a gyereké pedig háttérbe szorulnak. Ha ezt a problémát nem oldják fel, akkor a későbbi párkapcsolatban társfüggőségként jelenhet meg - továbbra sem fejezi ki igényeit, szükségleteit a társfüggő, hanem társa boldogságát igyekszik biztosítani.

Nagy veszélye a társfüggőségnek, hogy az ilyen embert a párja egy idő után tehernek érzi és tovább akar lépni. Ha a társfüggőt elhagyják, képtelen egyedül maradni, azonnal új kapcsolatba menekül.

A társfüggő ritkán ismeri fel saját függőségét. Vagy társa keresi fel a szakembert, vagy a függő más problémái (depresszió, pánikbetegség, stb.) miatt kér segítséget és így derül ki a kapcsolatfüggőség. Sokszor párterápia során derül fény rá.

A függőség feloldása nem egyszerű dolog, sokszor hosszas terápiára van szükség. Nem lehet úgy kezelni, mint az alkohol vagy drogfüggőséget, hogy a függő mondjon le a szerről. Társas lények vagyunk, többnyire párkapcsolatban élünk, szükségünk van a társas támaszra.

Mivel a függőség kezelése nehéz feladat, ritkán megy önerőből, érdemes szakember, lehetőleg klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta segtségét kérni.

Az első fontos lépés az önismeret fejlesztése. A saját magaddal való kapcsolatodat kell rendbehozni, el kell fogadnod önmagadat. Fel kell ismerned a függőséghez vezető okokat, gyerekkori traumákat, fel kell dolgoznod azokat. El kell fogadnod, hogy a saját életedért egyedül te vagy a felelős. Fontos az empátia kialakítása is. 

Elkötelezett, tudatos, együttműködő párkapcsolatot kell kialakítanod. Mit jelent ez?

• egyikőtök sem lép ki a kapcsolatból, ha baj van, hanem megoldást kerestek a problémára
• nyitottak vagytok a változásra
• őszinteség
• tisztában vagytok saját viselkedésetekkel és motivációitokkal
• támogatjátok egymást

Ennek elérésében segítség lehet a párterápia is. Azonban be kell látnod, hogy a helyzet kialakulásáért mindketten felelősek vagytok!

Mik azok a jellemzők, amiket vissza kell hozni a párkapcsolatba?

• kölcsönösség, az adok-kapok egyensúlya, a felek egyenrangúsága
• egy jól működő kapcsolatban a felek függnek egymástól, de nem függők, mindketten megőrzik szabadságukat, egyéniségüket
• nyílt és hiteles kommunikáció (Erről itt olvashatsz még: A sikeres párkapcsolati kommunikáció titka)
• az egyéni szükségletek felismerése és kielégítése

Ha alaposabban kíváncsi vagy a témára, olvasd el B. K. és J. B. Weinhold könyvét, melynek címe: Törj ki a társfüggőségből! A könyvben számtalan tesztet, feladatot, gyakorlatot is találsz, melyeket otthon, szakember segítsége nélkül is elvégezhetsz.

Ez is érdekelhet:

Milyen hatása van a párkapcsolatodra annak, hogy milyen volt az édesapádhoz fűződő viszonyod:

És az apád miről tehet?

A sikeres párkapcsolati kommunikációról:

Beszélgess a boldog és intim párkapcsolatért!

Ha elhagy a párod:

Amikor elhagy, akit igazán szeretsz