Mindezek ellenére a bosszúvágy megjelenése teljesen
természetes, el kell fogadnod! De ne akard kiélni, bosszúállássá változtatni!
Később az is eszedbe juthat, hogy olyan nagymértékű sérelmet
szenvedtél el, hogy jogod van a kárpótláshoz: társad hozza rendbe valahogy a
neked okozott kárt! Igazad van, a kárpótlás sokat segíthet a lelkiállapotodon.
De vigyázz! Anyagiakkal nem lehet érzelmeket kompenzálni!
Egy idő múltán elkezdhetnek benned dolgozni az elvárások is:
"A problémákat meg kell oldani, a mi családunkban nem szokás elválni. Meg kell
bocsátanom neki!" Ez az a helyzet, amikor a legtöbb megcsalt fél segítséget
kér, ugyanis nem érzi magát képesnek a megbocsátásra.
A megbocsátás egy érzelem, az érzelmeinket pedig alig-alig
tudjuk befolyásolni. Ezért azt szoktam mondani, hogy nem arra kell várni, hogy
mikor jelenik meg benned a megbocsátás érzése, hanem tudatosan kell eldöntened,
hogy megbocsátasz. Ha döntesz és elkezdesz ennek megfelelően viselkedni, egy
idő után az érzéseid is alkalmazkodni fognak a viselkedésedhez. Csillapodik a
dühöd, csökken a feszültséged, már nem lihegsz bosszúért. Ez azzal a pszichológiai
jelenséggel magyarázható, amit kognitív disszonanciának nevezünk. Ilyenkor a
gondolataid és a viselkedésed ellentétbe kerülnek egymással (megcsaltak, ez
megbocsáthatatlan, ennek ellenére megbocsátasz). Ez kellemetlen feszültséget okoz, amit csökkenteni szeretnél.
Ilyenkor vagy a gondolkodásodat változtatod meg vagy a viselkedésedet. Mivel a
viselkedésedet már megváltoztattad: úgy csinálsz, mint aki megbocsátott, csak a
belső, gondolati tartalmaid változhatnak a feszültség csökkentésének érdekében:
kezded úgy érezni, hogy talán már nem is haragszol annyira, talán tényleg, az
érzelmek szintjén is meg tudsz bocsátani társadnak.