Miért mindig a jófiúkat hagyják el?

"A nők a rosszfiúkat szeretik." - hallom gyakran a nőktől és az elhagyott férfiaktól is. Velük olyan izgalmas az élet, mellettük soha nem lehet unatkozni. Azt már elfelejtik említeni, mennyi fájdalommal, lemondással is jár egy ilyen kapcsolat. A rosszfiú gyakran kihasználja, manipulálja, megcsalja párját, mégis imádják.

Ugyanakkor a jófiúk kedvesek, udvariasak. Kiszámítható, nyugis velük élni. Kívülről úgy tűnik, tökéletes, irigylésre méltó a velük kötött házasság. Miért járnak akkor pórul mégis?

A helyzetet nem érdemes ennyire leegyszerűsíteni. Nem az unalom az, ami miatt elsősorban elhagyják a jóembereket (és szerencsére nem is mindig hagyják el őket 😊). Két párhuzamos folyamat játszódik le ilyenkor, ami eltávolodáshoz vezet, és sokszor véget vet a kapcsolatnak.

Általában az ilyen házasságok lassan, csendben múlnak ki. Nincsenek nagy veszekedések. Sokszor azt mondják a felek, hogy "úgy élünk egymás mellett, mint a testvérek vagy a lakótársak" - csak éppen elhidegülnek egymástól.

Miért hidegül el a jófiú?

A jófiúk szerelemből házasodnak. Ezért fontos számukra, hogy a párjuk jól érezze magát, boldog legyen. De sajnos sokszor nem tudják, hogyan is kell ezt csinálni. Azt hiszik, hogy azzal, ha engednek a vitákban, hagyják, hogy az legyen, amit a másik akar, a szeretetüket mutatják ki.

Ezért sokszor azt sem mondják el, ha valami nem tetszik nekik. Ha csend és nyugalom van a házasságban, akkor szerintük minden jól megy.

Azzal viszont nem számolnak, hogy ez az állandó engedés, az igényeikről való lemondás milyen hatással lesz rájuk. Ha ugyanis folyamatosan azt élik meg, hogy mindig az van, amit a másik akar, ha soha nem lehet igazuk, nem úgy történnek az események, ahogy ők szeretnék, akkor nem tudatosan, de szépen lassan kezdenek eltávolodni a társuktól.

Ráadásul a céljukat sem érik el, a társuk sem úgy reagál, ahogy várnák. Pont ellenkezőleg: nem szeretve érzi magát, hanem ő is kezd eltávolodni.

Miért hidegül el a jófiú párja?

Ha a feleség azt tapasztalja, hogy a társa mindent megcsinál, amit a száján kiejt, ha mindig minden úgy van, ahogy akarja, ha bármit megtehet a partnerével, akkor érdekes módon ettől nem elégedett és boldog lesz. Aki folyton megalázkodik előtte, akivel úgy bánhat, mint a rabszolgával, azt nem tudja tisztelni. Akit pedig nem tisztel, azt egyre kevésbé tudja szeretni is.

Másrészt ez a típusú szeretetkifejezés nem mindenkinek jön be. Ha nem ez a feleség szeretetnyelve, a jófiús viselkedésből nem fogja érezni, hogy fontos a másiknak. Mivel azonban a társa is kezd elhidegülni amiatt, hogy sosem az van, amit ő szeretne, egyre kevésbé akarja kifejezni az érzéseit. Ezzel bele is kerültek egy ördögi körbe: mivel egyikük sem érzi a másik szeretetét, megbecsülését, kezdenek egyre távolabb kerülni egymástól.

Ha nem kapnak idejében észbe, nem kezdenek változtatni a berögzült viselkedésükön, biztos úton vannak a válás felé.

Mit csinálj, ha te is jófiúval élsz vagy éppen te vagy a jófiú?

• Ha konfliktusaitok vannak, sem az nem jó módszer, ha le akarjátok győzni a másikat, sem az, ha hagyjátok, hogy az legyen, amit a másik akar. Találjatok olyan megoldást, ami mindkettőtöknek megfelelő!
• Ha te vagy a jófiú, és úgy érzed, társad nem megfelelően bánik veled, ne hagyd szó nélkül, állj a sarkadra! Nem biztos, hogy rosszindulatból teszi, amit csinál, ezért jelezd a problémát! A tiszteletlen viselkedést nem szabad eltűrnöd!
• Állj ki magadért, és mondd el, te mit szeretnél, milyen szükségleteid, igényeid vannak! Ha nem mondod, honnan tudná a partered?
• Figyeljetek a kapcsolat adok-kapok egyensúlyára, az egyenrangúságra!
• Hozzátok vissza az izgalmat a kapcsolatba! Próbáljatok ki új dolgokat, szerezzetek új élményeket!

Ha tiszteletben tartjátok egymást, a kölcsönös igényeket, nyíltan és őszintén kommunikáltok, nem kell, hogy eltávolodjatok egymástól. Hosszú távon sokkal kiegyensúlyozottabb, boldogabb kapcsolatban élhetsz egy jófiúval, mint egy rosszal!